Csodákat sohasem vártam
Bár álmomban sok csodát láttam
A valóság bizony mást mutatott
Könnyem, a lelkemen folyt
Utamon olykor visszanézek
S emlékek rohannak a hideg szélben
Oly sokszor tűzött a Nap reám
Vonzottak az álmok egy életen át
Szívtelen Nap ma már kacag
Álmaimból, délibáb maradt
Lábam ma már félve lép
Hajam színe is megváltozott rég
Csodákat sohasem vártam
Álmaim, csak könnyeket kínáltak
De tudom, hogy egyszer rám találnak
S megelevenednek a valóságban
Lassan fogy az út hazafelé
A sok elhervadt virág újra életre kél
Utamon együtt dalolnak velem
Visszahozzák az álmokat, s emlékeket
Csodákat sohasem vártam
Csak az álmaimra vágytam
Sírni soha senki nem látott
Bár a lelkem oly sokszor felkiáltott
Utamról lassan hazaérek
Kiszínezem a sok emléket
Unokáimnak elkezdek mesélni,
hogy hogyan lehet könnyek nélkül élni
Csodára ne várjanak,
mert a csoda Te vagy önmagad
Mindig mosollyal ébredj
Álmod, az utadon végig kísérjen
(Jolie Taylor)