De tovább mentem, mert menni kellett
Mert dallamok kellettek a lelkemnek
S megáldottam minden percet,
mint egy esendő gyermek

Arcom sokszor lett nedves
Lehet, ráhullottak az esőcseppek
Bár megfogadtam többé nem könnyedzek
Arcomon mégis sósan peregtek az égi cseppek

De tovább mentem, mert menni kellett
Mert dallamok kellettek a lelkemnek
Mert dallam nélkül a lélek elhal
S az útvesztőkben magadra hagy

Ölelésre s mosolyra vágytam
Szeretet csodáját őrzöm a lángban
Hisz nélkülük éhezik a lélek
Úgy hiszem, csak így érdemes élnem

Reggel, ha felébredem
Égi fénnyel mosdatom lelkem
Utamon dalolva indulok tovább,
mert dallam nélkül a szívem megáll

Szeretnék mosoly lenni minden arcon
Szeretnék szeretet lenni, mely mindent átfon
Szeretnék a szeretet szava lenni minden ajkon
Mely megszűntetne a világban minden harcot

( Jolie Taylor)