"Tudod, �n sem vagyok jobb ember, mint m�sok,
�rtek m�r engem is az �letben csap�sok.
S lehet, furcs�n hangzik, de a rossz�rt vagyok h�l�s,
Mert most m�r tudom azt, hogy minden nap egy �ld�s.
Hidd el, tudom milyen rettegni, �s f�lni,
S menek�lni att�l, ami �gyis el fog �rni.
L�tni, hogy kit szeretsz, betegs�gben szenved,
S �rezni, hogy minden �sszeomlik benned.
Tudod, sokszor �n is nagy csod�kra v�rtam,
S nem vettem azt �szre, hogy rossz utakon j�rtam.
S �n is pont, mint m�sok, fent sz�lln�k az �gben,
Ahelyett, hogy m�ssal ott lenn�k a m�lyben.
De hidd el, m�r nem b�nom, ha m�lybe dob az �let,
Mert b�rmilyen nagy bajban megl�tom a sz�pet,
S m�r tudom, hogy nem fontos felh�k felett lenni,
Mert b�rhol lehet m�s�rt valami j�t tenni.
S sz�momra az �let egy csoda, egy �ld�s.
J�, hogy van mit ennem, s van sz�momra sz�ll�s.
Mert sz�momra m�r nem lesz enn�l nagyobb �rt�k,
Hisz oly sok helyt a f�ld�n puszt�t� az �hs�g.
Nem akarok t�bb� �gy �lni, mint m�sok,
M�g akkor sem, ha �rnek az �letben csap�sok.
Szeretn�k csak sz�vb�l valami j�t tenni,
S e kerek nagyvil�gon BOLDOG ember lenni."